Az első sportvonatkozású emlék Simon István elbeszélése alapján az 1910-es évek elejére tehető, amikor id. Benke Gedeon vegyeskereskedő futball-labdát vásárolt fiainak. Ezzel nemcsak a három Benke-fiú előtt nyílt meg a lehetőség, hogy megismerkedjenek a labdarúgással, hanem a tanyaközpontban lakó többi gyermeknek is. Az anyaközség (Dorozsma) szervezett sportéletének kezdetét az 1924-évben megalakított Levente-egyesület időpontjára tehetjük. A leventesport annak ellenére népszerű volt a fiatalok körében, hogy sok kötelező és fegyelmezési gyakorlatot írt elő. Kifejlődtek az egyesületen belül az atlétika, labdarúgás, birkózás, ökölvívás, kerékpár szakágak. Legnépszerűbb sportággá azonban a labdarúgás vált.

l926-ban megalakult a Kiskundorozsmai Egységes Sportkör labdarúgó szakosztálya, amely előbb az amatőrbajnokságban, majd az átszervezést követően a profi ligában szerepelt. A dorozsmai példán fellelkesülve Gurlich Béla járlatiró 1925-ben megszervezte a kistemplomtanyai labdarúgó csapatot. A felszerelés igen kezdetleges volt, a játékosok futballcipő helyett magas szárú bakancsot viseltek. A pályát a jelenlegi Dózsa téren jelölték ki, a kapufákat akácfából tákolták össze, a háló még ismeretlen volt. Ellenfeleket a szomszédos falvak, tanyaközpontok hasonló csapatai közül választottak meghívásos alapon. A csapat idegenben zajló mérkőzéseire lovaskocsin utazott.

Szervezett labdarúgó-bajnokság 1943-ban indult, ahol tíz csapat szerepelt és tavaszi-őszi rendszerben bonyolították le a mérkőzéseket. A csapat részére Tari Vilmos malomtulajdonos vásárolt lábszárvédőket, harisnyákat, valamint tíz darab piros színű játékos-, és egy darab kapusmezt. A felszerelést a játékosok saját alsónadrágja és bakancsa tette teljessé. 1944. évi bajnokságban szereplő labdarúgó csapat a következő összeállításban lépett pályára:

 

   

Simon István

   
  Péter Mihály   Simon József  
  Kovács Frigyes

Maróti Ferenc

Seres István  
Kovács László Huszta János

Kádár N. Zoltán

Maróti István Kádár N. Vilmos

 

Az 1920-as évek elején egyre több kereskedő, kisiparos, tanító költözött a tanyaközpontba, a szabadidőben egyre elterjedtebb és közkedvelt időtöltéssé vált a sakkozás. Ennek főbb szervezői és mozgatói Czékus Ferenc és Nagy Sándor voltak. A sakk-csaták helyszínei legtöbbször Vass Imre, Simon Mihály és Ördögh Ferenc borbélymesterek műhelye volt. Műkedvelő alapon gyakran került sor mérkőzésekre más települések sakkcsapataival.

A II. világháború után a szervezett sportélet gyakorlatilag megszűnt, az ötvenes évek elején MHK mozgalom kialakulásáig. A különböző szakágakban rendezett járási spartakiádokon a község fiataljai rendszeresen részt vettek. A Dél-Magyarország 1953. június 16-i száma „Jó eredmények a járási spartakiád döntőincímmel bordányi sikerekről is tudósít. A Honvéd-stadionban megrendezett Szeged járási döntőn az alábbi helyezéseket érték el sportolóink:

 

20 km-es kerékpárverseny I. helyezés ifj. Ocskó Lajos    (39 perc)
10 km-es női kerékpárverseny I. helyezés Berkó Viktória     (25 perc)
Magasugrás II. helyezés Simon István        (165 cm)

 

A községek közötti összesített pontversenyben Bordány község csapata 38 ponttal a VII. helyen végzett, megelőzve Mórahalom, Újszentiván, Szőreg és Ásotthalom csapatait.

1946-1960 között Kistemplomtanyának, illetve Bordánynak nem volt önálló labdarúgó csapata, a tehetséges fiatalok az üllési csapatban szerepeltek, így többek között Kocsis Ferenc, Huszta Géza, Lénárd László, Kecskés Péter, Gyuris Ernő, Zádori Dénes, Ocskó Lajos, Tóth Zoltán.

A Községi Tanács segítségével az ötvenes évek elején a mai helyén kialakítottak egy labdarúgópályát, ahol barátságos mérkőzéseket bonyolítottak le az alkalomra összeállt csapatok. Magyarországon ekkor a legnépszerűbb sportág egyértelműen a foci volt, a válogatott játékával elkápráztatta a világot. Ezek a sikerek egyre több bordányi fiúval szerettették meg a játékot.  Simon István – akinek nevével a korábbi sportsikerénél már találkoztunk, és 1961-ben a VB titkára – áll az önálló bordányi sportkör megszervezésének élére. A tanácsházára összehívta azokat a sportszerető embereket, akikre számítani lehetett a szervezőmunkába. Lelkesítő beszédben szólt a sport fontosságáról, s azt a következő szavakkal fejezte be: „Hát nincs annyi szív és akarat a bordányiakban, hogy létrehozzanak egy sportegyesületet?” Természetesen volt szív és akarat is, közel százan léptek be az egyesületbe. Erről az eseményről tudósít a Népsport az Új sportkör születik című 1961. augusztus 7-én megjelent cikkében.

Fontos volt, hogy olyan vezetőket találjanak, akiknek kezében nem halnak meg a dolgok, mert van erejük, akaratuk a felmerülő nehézségek leküzdéséhez. Elnöknek Mihálffy Lajos tanítót, a vezetőség tagjainak: Simon Istvánt, Mészáros Károlyt, Galzó Jánost és Zádori Dénest választották meg. A vezetőség a csapatszervezés mellett a Községi Tanácstól kapott 10 ezer forintból felszerelést vásárolt, a volt Mihálffy-iskola osztálytermében öltözési lehetőséget alakított ki. A mérkőzések utáni tisztálkodást ekkor az udvari kerti csap és néhány lavór segítségével oldották meg. A csapat az első 1961-1962-es bajnoki évadban a járási ifjúsági (KISZ) kupában vett részt, ahol nagyon eredményesen szerepelt – I. helyezést ért el – az alábbi játékoskerettel: Csányi Antal, Czene Zoltán, Dudás Imre, Gyuris Ernő, Király Antal, Király Zoltán, Mihálffy Béla, Mihálffy Tibor, Mucsi István, Németh Miklós, Szűcs László, Tóth Zoltán, Vass Mihály, Vidéki Ferenc, Vincze Ferenc, Zádori Dénes.

Az 1962-63-as bajnoki évadtól 1968-ig a járási bajnokságban szerepelt a csapat, kezdetben hat-nyolc együttes társaságában.  Az 1968-as évben a már 16 csapatos mezőnyben második helyen végeztek, ezzel feljutottak a megyei II. osztályba, ahol a következő évi 14. helyezés a kiesést jelentette. Ekkor a szegedi játékosok távoztak a csapattól, a rutinos játékosok – Czene Zoltán, Király Antal, Mihálffy Tibor, Mihálffy Béla, Németh Miklós, Pördi János, Sinkó Márk, Zádori Nándor, Zetkó József, – mellé tehetséges helyi fiatalok kerültek. Így Bernáth Mihály, Farkas József, Godó Lajos, Hajó K. Ferenc, Horváth István, Mihálffy László, Rácz Gyula, Rácz Zoltán, Sípos Tibor, Sípos Pál.

1973-ban jelentősen javultak a sportolás feltételei a volt napköziotthonos konyha udvarában korszerűnek mondható sportöltözőt alakítottak ki. Az iskola melletti Dózsa téren ifjúsági sporttelep kialakítására került sor egy aszfaltos és egy salakos pályával, ezzel egyidőben a labdarúgó pálya talaját feltöltötték és füvesítették. A felújított sportpályát 1973. áprilisában avatták, amelyre a SZEOL SC. NB I.-es csapatát hívták meg. Ebben az évben igazolt az egyesülethez Horváth László Üllésről, Gyuris Antal Forráskútról, Dudás Miklós és Pesti Tibor Zsombóról.

Ekkor még ifjúsági bajnokságot nem indítottak, de mivel az igazolt labdarúgók száma meghaladta a harmincat, az első csapat mellett a Bordány II.-t benevezték a járási bajnokságba. Ekkor még ifjúsági bajnokság nem létezett, de mintegy 30 igazolt labdarúgó volt. Az első csapat mellett a Bordány II. a járási bajnokságban szerepelt. Az első csapat az 1974-es félfordulós, majd az 1974-75-ös bajnokságot megnyerve került fel a megyei II. osztályba.   Öt éven keresztül a középmezőnyben végeztek, annak ellenére, hogy több meghatározó játékost magasabb osztályba igazoltak : Dudás Miklós, Farkas József (Dorozsma), Horváth István (SZAK), Horváth László, Mihálffy Tibor, Pesti Tibor (Szegedi Dózsa). A távozók helyébe helyi fiatalok kerültek : Balogh Ferenc, Farkas József, Farkas László, Godó János, Hajdú Antal, Kálmán László, Vincze Ferenc.

1980-ban a csapatból egyszerre hét személyt is behívtak katonának, s így kényszerű egyéves kirándulást kellett tenni a megyei III. osztályba. A következő három évben, megnyerve a megyei III., majd II. osztályt a csapat fennállása óta először a megyei I. osztályba került. A sikeres szereplés elsősorban Ádám Jenőnek köszönhető, aki az iskola igazgatójaként, társadalmi munkában töltötte be a serdülő és ifjúsági csapat edzői tisztét. Az 1983-ban megyei II. osztályban bajnokságot nyert ifjúsági csapat több neves Nemzeti Bajnokságban szereplő együttesen túljutva az Országos Ifjúsági Kupában a legjobb 32 közé került.

Az utánpótlás nevelésnek köszönhető, hogy néhány idegenlégiós mellett a 90-es évek közepéig a csapat gerincét helyi lakosok alkották.  Így Bálint László, Dobó László, Farkas János, Hajdú Géza, Kádár N. Vince, Kálmán Gábor, Lippai Árpád, Lippai Géza, Nagyapáti Roland, Peták György, Peták László, Péter Ferenc, Péter László, Péter Mihály, Polyák Tibor, Szabó András, Szabó Csaba, Vass Tibor, Vass Zoltán.

A feljutás óta eltelt 17 év alatt Bordány a megyei I. osztály stabil középcsapatává vált, leszámítva az 1997-1998-as szezont, amikor a 15. helyen végzett és kiesett. Egy év elegendő volt azonban arra, hogy a csapat megújuljon, és toronymagasan nyerve a másodosztályú bajnokságot visszakerüljön a megyei I. osztályba.  A felnőtt csapat az 1999-2000 évi szezonban az őszi fordulók befejezését követően a harmadik helyen állt, a következő játékoskerettel: Szabó Zsolt játékos-edző, Bálint László, Dancsó Tamás, Farkas Miklós, Hódi Mihály, K. Tóth Gyula, Kátai László, Király Tamás, Kószó Zoltán, Mátyás Attila, Mihálffy Béla, Mihálffy Zsolt, Mihálffy Gábor, Nagy Sándor, Pintér Zsolt, Szabó Gábor, Tímár Lajos, Zsikó András.

A sportkör működéséhez szükséges felszerelések biztosításában, a csapatok idegenbeli mérkőzésekre való elszállításában minden időszakban szükség volt a község összefogására. A Községi Tanács, majd 1990-től az Önkormányzat mellett a mezőgazdasági szövetkezetek, ÁFÉSZ nyújtott jelentős anyagi és természetbeni támogatást. Az 1990-es rendszerváltást követően a vállalkozók segítségével sikerült a működési feltételeket előteremteni. A labdarúgócsapat eredményeinek köszönhetően jó reklámhordozónak is bizonyult, előbb a FIALLA, majd a SZECOLOR Kft.-vel kötött névhasználati megállapodást.

Minden időszakban fontos volt a szurkolók, nézők által nyújtott erkölcsi és anyagi támogatás. Az első 1961-ben lejátszott mérkőzéseken is mintegy 200-250 szurkoló biztatta csapatát és elmondható, hogy ez az elmúlt 39 évben hasonlóan alakult. Volt olyan időszak, amikor egy-egy rangadónak számító összecsapást 400 néző tekintett meg. A szurkolók amellett, hogy eljártak a meccsekre, társadalmi munkában tartották karban a pályát, működtek közre a csapat, vagy csapatok utaztatásában. Ez a 60-as évek elején a lovaskocsit jelentette, majd megjelentek a teherautók, személygépkocsik.

A sportolási feltételek a 90-es években jelentősen javultak. Mérföldkőnek számít 1994. május 22-e, amikor átadásra került a község tornacsarnoka. Fehér Csaba tervei alapján a Lovai Mihály vezette közhasznú építőbrigád kivitelezésében készült el a 600 m2˛ küzdőterű létesítmény. A beruházás költsége meghaladta a 20 millió Ft-ot.

A futballszeretők régi vágya teljesült 1999 májusában az új sportöltöző átadásával. A szintén Fehér Csaba tervei által készült épület kivitelezését Sisák László építőmester vezette. A munkálatok költsége meghaladta a 10 millió Ft-ot. Ez alkalommal készült el a pálya hangosítása és világítása is. Az avató ünnepséget követően a Bordány-Röszke megyei I. osztályú mérkőzésen a hazai csapat 4-2 arányú vereséget szenvedett.

A sportkör fennállásának 39 éve rengeteg eseményt, emléket jelent. Több mint kétszázan fociztak Bordány színeiben, a szurkolói tábor több ezerre tehető. Ahhoz, hogy csapataink a hétvégeken ki tudjanak állni és – ami a szurkoló elvárása – eredményesen tudjanak szerepelni, nagy feladatot rótt a mindenkori vezetőségekre, az elnökökre és szakvezetőkre.

Az utánpótlás (ifi, serdülő, előkészítő) csapatok edzői:

Ádám Jenő, Sinkó Márk, Takács Ferenc, Farkas László, Horváth László, Veres Györgyi, Kiss Csaba, Király Antal, Vincze Ferenc, Daru Sándor, Lippai Géza, Péter Mihály

 

Évad

Bajnoki osztály

Helyezések

Felnőtt

Ifjúsági

Serdülő

Előkészítő

1961-1962.

KISZ kupa

1. hely

1962-1963.

Járási II. osztály

2. hely

1963. ősz

Járási II. osztály

Nincs adat

1964.

Járási II. osztály

Nincs adat

1965.

Járási II. osztály

Nincs adat

1966.

Járási II. osztály

4. hely

1967.

Járási

3. hely

1968.

Járási

2. hely

1969.

Megyei II. osztály

14. hely

1970.

Járási

13. hely

1971.

Járási

3. hely

Évad

Bajnoki osztály

Helyezések

Felnőtt

Ifjúsági

Serdülő

Előkészítő

1972.

Megyei III. osztály

4. hely

1973.

Megyei III. osztály

3. hely

2. hely

1974. tavasz

Megyei III. osztály

1. hely

2. hely

1974-1975.

Megyei III. osztály

1. hely

2. hely

1975-1976.

Megyei II. osztály

8. hely

3. hely

1976-1977.

Megyei II. osztály

10. hely

3. hely

1977-1978.

Megyei II. osztály

11. hely

1. hely

1978-1979.

Megyei II. osztály

8. hely

4. hely

4. hely

1979-1980.

Megyei II. osztály

14. hely

1. hely

5. hely

1980-1981.

Megyei III. osztály

1. hely

1. hely

1981-1982.

Megyei II. osztály

2. hely

2. hely

5. hely

1982-1983.

Megyei II. osztály

1. hely

1. hely

2. hely

1983-1984.

Megyei I. osztály

11. hely

6. hely

3. hely

1984-1985.

Megyei I. osztály

8. hely

15. hely

2. hely

4. hely

1985-1986.

Megyei I. osztály

6. hely

15.hely

5. hely

5. hely

1986-1987.

Megyei I. osztály

10. hely

15. hely

4. hely

5. hely

1987-1988.

Megyei I. osztály

6. hely

14. hely

4. hely

9. hely

1988-1989.

Megyei I. osztály

9. hely

12. hely

6. hely

8. hely

1989-1990.

Megyei I. osztály

8. hely

12. hely

6. hely

10. hely

1990-1991.

Megyei I. osztály

12. hely

13. hely

5. hely

1991-1992.

Megyei I. osztály

12. hely

14. hely

2. hely

1992-1993.

Megyei I. osztály

9. hely

12. hely

1. hely

1993-1994.

Megyei I. osztály

12. hely

13. hely

1994-1995.

Megyei I. osztály

13. hely

11. hely

1995-1996.

Megyei I. osztály

9. hely

12. hely

1996-1997.

Megyei I. osztály

17. hely

15. hely

4. hely

1997-1998.

Megyei II. osztály

1. hely

2. hely

1998-1999.

Megyei I. osztály

8. hely

10. hely

6. hely

5. hely

A labdarúgó csapat rövid történetének bemutatásakor nem térhettünk ki a teljes játékoskeret ismertetésére. 1961-1999. között még az alábbiak szerepeltek a bordányi labdarúgó csapatban : Bernáth Róbert, Bogdán István, Borbás István, Bózsó József, Csongrádi Tamás, Dávid László, Deme Zoltán, Dobó Róbert, Fogas Zoltán, Gál Zoltán, Gyémánt István, Horváth Levente, ifj. Dudás Imre, Farkas Zsolt, Jakus Lajos, Juhász Tibor, Kelemen László, Kispál Csaba, Kiss Csaba, Lengyel László, Masír Vencel, Mahler Ferenc, Molnár Tibor, Monostori Nándor, Nagy István, Németh Sándor, Nógrádi Károly, Ocskó Ferenc, Őze István, Rácz István, Simai Sándor, Simonics Zsolt, Szabó Elemér, Szekeres István, Szél Ferenc, Takács László, Tóth Szeles Gábor, Tóth Szeles Tibor, Vadászi Zoltán, Vass Nándor, Veres Gábor, Németh József, Vitális Imre, Zádori Béla, Zetkó János, Ződi János.

A labdarúgás mellett egyes időszakokban történtek kísérletek más sportágak bevezetésére is, azonban ezek néhány év alatt megszűntek. Így például működött 1957-től a hetvenes évek elejéig egy sakkszakosztály, átlagosan 8-12 fővel. Ennek vezetői és szervezői voltak Szabó Ferenc, Szűcs Mátyás, Börcsök István. A csapat a járási bajnokságban szerepelt, öt-hat környező település ellen játszotta vasárnap délelőttönként a mérkőzéseit.

Történtek próbálkozások a súlyemelés megszerettetésére 1962 és 1968 közötti időszakban. Az edzéseket a pártház kapualjában tartották heti egy-két alkalommal öt-hat fő részvételével. Az edzést látogatók versenyeken nem vettek részt, házibajnokságok szervezésére került sor. Az edzéseket Czékus János irányításával végezték. A legjobb eredményt Molnár Zoltán érte el, aki a három fogásnemben 301,5 kg-ot teljesített.

1992 őszén Savanya Ferenc a SZVSE birkózó edzője kezdeményezésre a 8-12 éves korosztály körében birkózó edzések kezdődtek meg az általános iskola folyosóján. A sportág népszerűsítése érdekében az önkormányzat élménybeszámolóra hívta meg Farkas Pétert, Barcelona olimpiai bajnokát, valamint Tóth István világbajnoki arany- és olimpiai ezüstérmes sportolónkat. Az élménybeszámolóra a Faluház nagytermében, telt ház előtt került sor 1993. január 28-án.  Mintegy 10-12 fiatal járt rendszeresen edzésekre, néhányan korosztályos versenyeken értek el biztató sikereket, kiemelkedett közülük Juhász Kristóf. A továbbtanulás miatt a csapat tagjai nem tudták vállalni az edzésmunkát, így a szakosztály 1996 elejére megszűnt.

Történtek kísérletek a tollaslabda megszeretetésére is, ehhez 1994 után a tornaterem biztosította az edzésfeltételeket. Kiss Csaba az általános iskola tanára 1996-ban a sportág magyar bajnoka és Bálint Lászlóné vállalta, hogy vezeti az edzéseket. Közel húsz fő rendszeresen heti két alkalommal látogatta az edzéseket, a legtehetségesebb vettek részt korosztályos városi –megyei versenyeken. Így Bálint Melinda, Juhász Ildikó, Juhász Anikó, Kádár N. Anett, Kádár N. Bernadett. A fiatalok itt is az iskolai tanulmányok miatt nem tudták vállalni a versenyszerű rendszeres felkészülést.

A Faluházban az 1980-as évek végétől rendszeresen indított tánctanfolyamok után 1992-ben megalakult a Bordányi Első Sport Táncklub (B.E.S.T.) csatlakozva az 1985.-ben alakult Magyar Tánc Sport Szövetséghez. Ekkor az országban a 90 tagszervezetnek mintegy 3000 igazolt versenyzője volt. A táncosok maguk gondoskodnak ruháikról, ami jelentős kiadást ró a párokra, hiszen külön öltözet kell a standard és külön a latin táncokhoz. Egy ruha ára 50-60.000 forintnál kezdődik, a cipő 10-15.000 forint között van. A szülők vállalták az anyagi áldozatot és a lelkes Törökgyörgy Erika és Szabó Tibor frissen végzett tánctanár-páros vezetésével megkezdődött a versenyzők felkészítése. Nagyon rövid idő alatt a különböző korosztályos versenyeken számos országos helyezést és bajnoki címet szereztek. Ebben az időszakban a legsikeresebb párok:

 

Kisapáti Balázs       –            Illés Alíz

Kisapáti Szilárd      –            Kisapáti Orsolya

Bakó Attila             –            Bakó Szilvia

Veres Zsolt             –            Polyák Andrea

Kovács László        –            Rácz Jenny

 

Az országos versenyek mellett a Kovács – Rácz kettős több nemzetközi versenyen is képviselte hazánkat. Részt vettek többek között 1996-ban az ifjúsági világbajnokságon, ahol 54 páros közül a 32. helyezést érték el. Szintén ez évben vettek részt a Graz-ban rendezett Tíztánc Európa Bajnokságon, valamint a Párizsban rendezett Európa Bajnokságon, ahol 21. helyezést értek el.

1994-ben került először megrendezésre a Bordányi Nagydíj, amely országos verseny. Egy – egy alkalommal 150-200 páros méri össze tudását a különböző korcsoportokban. A klub eddigi életében több generáció váltotta egymást, az új táncosok követték elődeik példáját hozzáállásban, lelkesedésben és ennek eredményeként a versenyeken való sikerekben is. A később csatlakozó bordányi fiatalok: Faragó Laura, Gallai Szabolcs, Gyuris Noémi, Gyuris Péter, Gyuris Tibor, Jenei Péter Kása Eszter, Lakatos Laura, Masír Erika, Németh Zsófia, Szabó Alíz, Szilasi Patrícia, Vincze Tímea, Vőneki Csaba, Vőneki Tamás.

1999. februárjában községünkben beindult a karate oktatás a Sportcsarnokban. Mintegy 2 hónapos szervező munkát követően, mintegy 40-45 fő különböző korosztályú személy kezdte meg az edzéseket Ács Sánta Imre 3 danos fekete öves karate mester irányításával. Egy év elteltével a létszám valamelyest csökkent, de 25-30 fő kitartóan jár a heti kétszer két órás edzésekre. A kitartó, szorgalmas munka eredménye, hogy 20 karatézó már öv-vizsgát is tett : Bakó Szilárd, Bakó Tamás, Bárkányi Mihály, Bükk Zsanett, Csordás Zoltán, Czékus Csilla, Farkas Olivér, Fehér Gergő, Forrai Beatrix, Forrai Eliza, Forrai Klementina, Gémes János, Godó Judit, Gyuris Adrienn, ifj. Gyuris Dániel, Gyuris Ernő, Hegedűs Ádám, Járvári Tibor, Kékes Szabó Péter, Nagy Gábor, Tari István, Tari Levente, Veres Gábor, Vincze Timea, Vincze Ferenc, Vőneki Aranka.

Az első sportvonatkozású emlék óta sokat fejlődött a sportolási lehetőség Bordányban. Többféle sportág igyekezett tért hódítani, de jelentős bázist csak a labdarúgás tudott folyamatosan biztosítani.